Vágyak,álmok,emlékek 

...Life goes on...

Jó pár napja nem voltam erre. Kicsit megzuhantam az elmúlt napokban,kerestem a miértekre a választ,minden féle programot lemondtam,mert úgy éreztem itt az ideje rendbe tennem magamat. Hétfőn véletlenül összefutottam Vele. Próbáltam elkerülni,de mivel már észre vett,úgy éreztem cikisebb már lelépni,így vállatam a beszélgetés kockázatát. Kedves volt és kíváncsi. Kérdezte jól vagyok e,hogy vannak a család többi tagjai,s újra elkezdett önmagáról beszélni,hogy neki milyen átkozottul rossz. Munkahelyi problémák, kocsi és hogy elege van. Bár most mondhatni,még eléggé visszafogta magát. Visszagondolva,azt hiszem aznap zártam ki véglegesen az újra kezdés lehetőségét. Már nem azzal a szemmel néztem,már nem azzal a füllel hallgattam,mint pár héttel ezelőtt,mikor még egy pár voltunk. A haragon kívül,nem éreztem semmit,esetleg némi sajnálatot,hogy a kettőnk közti kapcsolat ide jutott...Hazudnék,ha azt mondanám,azóta sem telt el úgy nap,hogy ne gondolnék arra,hol és ki ronthatta el,hogy ne érezném azt,hogy még lehetett volna min változtani,hogy meg lehettt volna még menteni ezt az egészet. De ugye mindehhez egy emberként kevés vagyok,az pedig,hogy egy hónapon belül kétszer bizonytalanodott el bennünk,egyre agresszívebb volt,már lényegtelen dolgok miatt is,s hogy éreztem,egyre tváolabb van tőlem nekem elég volt ahhoz,hogy összepakoljak,s távozzak...S ennek már több,mint 1,5 hónapja... (2012.02.18 15:14)